Egy jó protestáns ember már erre a kifejezésre is felkapja a fejét: "evangélikus búcsú", hiszen kis hazánkban a templomszentelés évfordulóját leginkább a katolikusok ünneplik. További "kedélyborzoló", hogy a bánfalvi evangélikusok a szeptember nyolcadikát (Kisasszony napja) követő vasánapon egy ma katolikus templomként működő Isten házának a szentelése alkalmából gyűlnek össze, és vonulnak ki Sopronbánfalva szívébe, a Hajnal térre.

Magyarország egyik legrégebbi és legbájosabb - a Mária Magdolna nevet viselő- templomának a jubileumát ünnepeltük. Sajnos a történelem viharai úgy hozták, hogy az "ékszerdoboznyi templomka" az ezerhatszázas évek óta nincs már evangélikus kézben.

A templom elvesztése után, egy évszázadon át nem volt templomuk a bánfalviaknak. Aztán meg -bár különböző időkben és helyszíneken- lett három is. A történelem viharai úgy hozták, hogy ma a régi katolikus iskola épülete a templomunk.

Bár az istentiszteletek helyszínei jó száz évenként mindig változtak, a bánfalvi búcsú időpontja változatlan maradt. Olyan lelkészeknek volt fontos ennek a tradíciónak a megőrzése a huszadik század során, mint Prőhle Károly, a későbbi professzor vagy Foltin Brúnó. Emléküket nagy becsben is őrzik a bánfalviak.

1997 óta a Bánfalváért Baráti Egyesület új és méltó keretet ad a hagyományok felelevenítésének, a búcsú megünneplésének.

Az alkalom most is egy evangélikus istentisztelettel vette kezdetét a Bánfalva piacterén felállított sátorban. Ahogy az igehirdetésben is elmondtuk, sok mindent szimbolizál a búcsú vasárnapján zárva maradó templomajtó és az óriási sátor: a mindenki számára nyitott ajtót, a változásra és változtatásra való készséget, és a találkozást. Azt, hogy a keresztyénség nem zárkózhat be a templomokba, hanem nyitnunk kell kifelé.

Gyülekezetünk ifjúsága aktívan részt vett a tradícionális felvonulással, főzőversennyel és tánccal folytatódó vásári forgatagban is.

Hűsítő italokat árultunk. Nem is akármilyeneket, hanem (alkoholmentes) koktélokat. Kis befektetéssel (jég, mixerek, és gyümölcslevek) ha szabad azt mondani, "nagy" hasznot csináltunk.

Nem csak anyagilag, de együtt töltöttünk egy szép délutánt, és a gyülekezet egy olyan "fórumon" is képviselte magát, ahol eddig -ilyen formában- nem.

Amikor pedig már a gyümölcslevünk és a poharaink is elfogytak, csak úgy sziporkáztak az ötletek, hogy jövőre a koktélkeverésen túl miket csináljunk: zsákbamacska, népi játékok, tombola...

Az evangélikus búcsú kuriózumnak számít az országban, Sopron környékén és Burgenlandban, a búcsú mégis a falvak egyik legjelentősebb és legtöbb tradícióval felruházott ünnepe.

Nagy dolog, hogy olyan közösségeink és olyan hagyományaink vannak, amelyek a hétköznapok küzdelmei közepette az ünnepnek különbözést és tartást tudnak adni - Sopronbánfalván és az osztrák-magyar határ innenső és túlsó oldalán.

Heinrichs Eszter
Sopronbánfalva, 2011. szeptember 11.