Azzal az "indokkal" utasították ki az ujgur vezetőt, hogy "jelenléte veszélyes Magyarország számára"
Szép új világ - tibeti-ujgur - két jó barát
Az Ujgur Világkongresszus Ifjúsági Tagozata
három napos nemzetközi találkozót hirdetett meg 2013. május 31-től
Budapestre, a Magyarok Házába. A találkozó szégyenteljes okok miatt
elmaradt, ugyanis a magyar rendőrség a tűzoltósággal és
katasztrófavédelemmel karöltve felsőbb utasításra ellehetetlenítette az
esemény megtartását.
A történtek megértéséhez tudni kell, hogy az
ujgurok (és országuk) masszív kínai uralom alatt élnek a múlt század
ötvenes éveitől. A gyökerek messzebbre nyúlnak. Az ujgurokat a magyarok
rokonaiként tartja számon számos kutató, többek között Kőrösi Csoma
Sándor, aki azt tervezte, hogy a helyszínen, vagyis az ujguroknál keresi
meg a magyarok őshazáját. Az ujgurok a magyarokra testvér népként
tekintenek, és ez különös jelentőséggel bír a csütörtöki eseményekkel
kapcsolatban. Kína számára az ujgurok bekebelezése létfontosságú
szándék, talán még a tibetiek fölötti uralomnál is fontosabb.
Tibet és Ujguria adja ki a jelenlegi nagy kínai
birodalom több mint egyharmadát, így gazdaságilag, de legfőképpen
stratégiailag a birodalom szempontjából megkérdőjelezhetetlen a két
ország feletti uralom fontossága számukra.
Az ujgur ellenállás megtörése a kínai betolakodók
számára még nehezebb feladat, mint az autonómiát követelő és a Dalai
Láma által vezetett erőszakmentes tibeti ellenállás. Az ujgurok
népessége jóval nagyobb, mint a tibetiek lélekszáma, és, figyelembe véve
iszlám kulturális hátterüket, módszereik is eltérnek buddhista
szomszédjuktól. Szinte megtörhetetlenek. Az elmúlt évtizedekben több
mint kétmillió ujgurt öltek meg a kínai hatóságok annak érdekében, hogy
az anyaországhoz „csalogassák” ezt a mindig is független népet.
Az Ujgur Világkongresszus találkozója a tegnapi
nappal kezdődött volna a Magyarok Házában, amikor is ujgur és magyar
fiatalok közös kulturális eseményen és táncházon vettek volna részt. Az
esemény célja az volt, hogy a magyar és az ujgur zenei és énekhagyomány
közös vonásait megerősítsék a résztvevők, valamint további ismerkedésre
is lehetőség nyílt volna.
A pénteki napra nyilvános sajtótalálkozót
terveztek a szervezők, ahol nyilván az ujgurok helyzete is szóba került
volna. Szombatra nyilvános eszmecserét is szerveztek. Az esemény
fővédnöke Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke, aki
egyben helyet is adott a fontos és érdekes eseménysorozatnak. Pénteken
az események gyorsan zajlottak, ugyanis a budai háromcsillagos Attila
Hotelben megszállt tucatnyi ujgur vendéget meglepetésként érte a
rendőrség megjelenése igazoltatás indokával. A papírok teljesen rendben
voltak, és valószínűleg eme elégtelen eredmény miatt rövid időn belül a
hotelben termett a tűzoltóság és a katasztrófavédelem is, és szinte
azonnal tűzvédelmi hiányosságokra hivatkozva bezáratta a jó nevű
szállodát. Így a vendégeknek azonnal el kellett hagyniuk regisztrált
szálláshelyüket. Estére a Magyarok Háza helyet kínált keleti
rokonainknak, bár ilyen szokatlan előzménnyel már láthatók voltak a
sötét fellegek az esti találkozó felett. Még ezen a napon délután a
budapesti találkozó főszereplőjének, az Ujgur Világkongresszus Ifjúsági
Tagozata elnökének autóját - a rendőrség? a TEK? vagy a BÁH? - emberei
feltartóztatták, majd Hamid-ot tiltakozása ellenére a Budafoki úti BÁH
központba szállították ellenőrzés céljából. Ümit Hamid egyébként
Németországban él, és belépése Magyarországra teljesen jogszerű volt,
valamint a szükséges okmányai is rendben voltak. Az elnökről ezek után
hosszú órákig semmit sem lehetett tudni, és még a rendőrég is azt a
hivatalos információt adta ki, hogy nem tud az eseményről. Patrubány
Mikós személyesen érdeklődött az országos rendőrfőkapitánynál, valamit a
készenléti rendőrség parancsnokánál a történtekről, de egyikőjük sem
tudott az ügyről.
A szombat este 6 órára meghirdetett kulturális
találkozó egyelőre elnök nélkül, még így is megrendezésre került volna,
ha fél hatkor újból meg nem jelenik a tűzoltóság és a katasztrófavédelem
rendőrökkel karöltve a Magyarok Házánál, azzal az ellentmondást nem
tűrő magyarázattal, hogy bombariadót jelentettek az épületre. A benn
lévő magyarokat, ujgurokat, vendégeket és rendezőket kitessékelték, majd
megkezdődött a helyiségek átvizsgálása. A kiparancsolt,
hozzávetőlegesen százfőnyi résztvevő az utcáról figyelte az eseményeket
körülbelül két órán keresztül, amikor megérkezett Ümit Hamid azzal a
lesújtó hírrel, hogy két órán belül el kell hagynia az országot, vagyis
kiutasították, mert "jelenléte veszélyes Magyarország számára". Ezt
követően hamarosan Hamid, valamint az ujgur küldöttek a Keleti
Pályaudvarra mentek, ahonnan Ausztria felé vették kényszeredett
irányukat. A későbbiekben a hatóságok bezáratták a Magyarok Házát
tűzvédelmi hiányosságokra hivatkozva.
Ümit Hamid |
Az események nagyon átlátszóak, és sajnos a
konklúzió is jól megfogalmazható. Mivel a kínaiakat mind a tibeti, mind
az ujgur autonóm vagy függetlenségi törekvések nagyon érzékenyen
érintik, ezért a kínai politika mindenre képes, hogy a világ
közvéleménye elől minél jobban eltakarja, lehazudja az igazságot, vagyis
a megmozdulásokat, legyenek azok békések vagy haragosak vagy esetleg
kulturális rendezvények.
A számottevő nyugati hatalmak akarva-akaratlan
asszisztálnak a kínai törekvésekhez. Nyugaton a „ki mer ujjat húzni a
kínaiakkal?” látszólagos kifogás, mert itt valójában a világ tortájának
újraszeletelése folyik (nem csak itt), és szinte minden lépés ismert és
levajazott a világ másik fele előtt. A nyugati demokráciák híres
emberjogi elvárásai egyáltalán nem vonatkoznak sem az ujgurokra, sem a
tibetiekre, és még sok más országra és népre sem. Az adok-veszek alkuban
országok és népek sorvadnak el, és ezen még Őszentsége a Dalai Láma
baráti fogadtatásai sem tudnak segíteni Obamától Orbánig. Vele hitelesen
lehet mutatkozni és tiszteletreméltó szentséges példáján keresztül
lehet az erőszakmentességre hivatkozni, azt sugallni és azzal egyben
visszaélni.
A politikailag és katonailag nem annyira jelentős
országok esetében, mint például Magyarország, más a helyzet. Ezeket a
szerencsétlen régiókat egyszerűen megzsarolják régi kínai barátaink.
Politikai és gazdasági fenyegetések kereszttüzében és persze a kínai
gazdasági segítség és az azt követő kilábalás reményében ezek a kisebb
országok függetlenségüket, erkölcsi normáikat teljesen feladva úgy
táncolnak, ahogy most éppen a kínai Nagy Testvér fütyül. Ezeket a
tényeket sajnos nem gyengítik, hanem inkább erősítik az olyan
megállapodások, amiket például Balog Zoltán miniszter kötött egy
államközi látogatás alkalmával 2013. május 15-én Pekingben egy
Magyar-Kínai Kulturális Együttműködés keretén belül. Ez pont az
ujgurokról is szól.
Jó példa erre a 2004-es Hu Csin-tao-látogatás
Budapesten. Ugyan a Tibetet Segítő Társaság és sok más Tibet-védő
demonstrációra való igényét a rendőrség nem akadályozta meg, de a népes
kínai delegáció éppen érkező repülőjéről a han biztonságiak már
jelezték, hogy semmilyen tibeti zászlót és tiltakozót nem akar látni
Kína főembere. Így történhetett, hogy büntetlenül a demonstrálóknak
rontott a Budapesti Kínai Népköztársaság nagykövetségének akkori katonai
attaséja, valamint az, hogy a rendőrség a kormányőrséggel karöltve
BKV-s trolibuszokat és autóbuszokat rendelt a tüntetők elé, hogy
vizuálisan semmiképpen ne lehessen látni a vörös posztónak számító
tibeti zászlót és a szép számú Tibet-szimpatizánst.
Egy másik jelentős példa a sok közül, ami erősen
emlékeztet a tegnapi ujgur-eseményekre tavaly előtt történt, és Ven
Csia-pao kínai miniszterelnök magyarországi látogatása során történt. A
látogatás másnapján, szombaton a BÁH behívatta a Magyarországon élő
tibeti menekülteket ellenőrzés indokával. A szinte egész nap
megvárakoztatott tibetiek végül a késő délutáni órákban kerültek az
illetékes elé, aki az irataik átnézése után azonnal elengedte őket.
Természetesen így semmilyen legális módon nem tiltakozhattak a kínai
delegáció előtt. Ehhez hasonló és még súlyosabb esetek tucat számra
történtek Tibet-tüntetések során Budapesten az elmúlt években. Ezt az
esetet egyébként bíróság fogja tárgyalni júliusban.
A harmadik szívszorító esemény 2008-ban történt,
amikor Jia Csing-lin magas rangú kínai vezető látogatásakor spontán
megmozdulás során Tibetet támogató személyek Tibet-zászlót emeltek a
magasba, Free Tibet szlogent kiabálva a kínai vendég érkezésekor a
Kecskeméti utcában, az ELTE Jogi Kar előtt. Ekkor a rendőrök
hátracsavart kézzel és hátrahúzott hajjal, brutálisan vezették el a
Tibetet Segítő Társaság elnökét a helyszínről. Az ügyből bírósági
tárgyalás lett, ahol a rendőrséget elmarasztalták, és kártérítés
megfizetésére kötelezték. Az ember erre csak tényleg egyet tud mondani:
érdekes, erre van pénz.
Végre mondjuk ki: a magyar rendőrség a
rendszerváltás után mára teljesen hiteltelenné vált. Átitatja a politika
minden mérge és Machiavelli intrikája. Már nemcsak a belpolitika
játékszere, hanem a külföld, jelen esetben Kína kényének-kedvének
betöltője is. Szabad, demokratikus, független országról beszélünk és
annak rendőrségéről. Egy ország rendőrsége, akinek a polgárok védelme és
érdekvédelme az egyik fő feladata, bizonyos érzékeny esetekben
folyamatosan hazudik, félrevezeti a közvéleményt, valamint a parlamenti
képviselőket is.
A Tibetet Segítő Társaságnak volt szerencséje
részt venni egy belügyminisztériumi beszámolón a képviselőházban, ahol
Pintér Sándor belügyminisztert kérdezték a képviselők. Szánalmas és
egyben szomorú volt nézni, ahogy a belügyminiszter valótlant állít a
tibeti demonstráció esetében, és minden átlátszó és nevetséges trükköt
bevet az igazság elferdítése érdekében. Az akciók során felsőbb
utasításra a legfőbb belügyi szerv nem mérlegel, még a jogot sem követi,
nemhogy az igazságot, az erkölcstől meg igen messze van. A rendőrséget
nem érdekli, hogy fizetni fog, ha egyáltalán van valakinek energiája,
bátorsága és igazságérzete bíróságig végigvinni az ügyet. A rendőrségnek
egy a lényeg, hogy ott, a helyszínen mindenképpen megakadályozza a
cselekvést, még annak ellenére is, ha az teljesen törvényes, mi több,
jogszerű. Amíg egy ország erőszakszerve nem tud/nem akar
politikamentesen működni, addig még ez az ütött-kopott demokráciának
nevezett tákolmány sem fog soha megvalósulni.
A remény- és bizalommal teli jövő érdekében álljon
itt ez a történet: a Ven Csia-pao látogatása során a sorozatos
rendőrségi törvénytelenségeket és túlkapásokat követően az egyik
menekült lakásán a késő esti órákban megjelent egy rendőr, civil
ruhában. Őszintén bocsánatot kért a tibetitől a történtekért, elmondta,
hogy parancsra tette, de egyáltalán nem értett egyet vele. Majd
átnyújtott az elámult menekültnek egy verset: Illyés Gyula: Egy mondat a
zsarnokságról.
Szabadságot Tibetnek! Szabadságot Ujguriának!
(Dordzse/TibetPress nyomán, forrás: Tibet.hu)
Kommentáld!